Archiváltam azt a közel 90 bejegyzést, ami itt volt megtalálható. 2009-től 4 éven keresztül hol sűrűbben, hol ritkábban kerültek ide a gondolataim. A fő gondolat a szex, és az, amire igazán vágysz, hogy azt megkapod-e attól, akivel vagy, és ha nem, mit tehetsz érte. Én rengeteget kaptam tőle, és azoktól, akik inspiráltak. Azt is köszönöm, hogy naponta több százan olvastatok egy ideig, és sokan visszajeleztetek, hogy mire tudtátok használni.
Megváltoztam, nem tudok már egy idegenre úgy gondolni, mint arra, akivel van közös sztorim, múltam és lehetséges jövőm. Nem tudok arra vágyni, akivel még ez előtt ismerkedtem meg, és másképp kívántam, én is jobban tudom, mit akarok, el tudom venni, vagy fel tudom adni. Másfelől ugyanaz maradok, aki ide írt, mindenhez ugyanúgy vonzódom, amit leírtam, csak másképp szeretnék hozzájutni.
Ha volt valami kedvenced, és azt keresed, írj, visszateszem pár napra, semmit nem töröltem le. Egy helyes kis PDF könyv lett a négy évből, kommentekkel és képekkel együtt 180 oldalban. Megtisztelve a múltam és a jövőm résztvevőit, nem szeretném a történetüket ugyanazon a helyen elmesélni.
Szeretném ha átjönnél. Hoznád a kedvenc 5 számodat, amire el tudsz lazulni, amire beindulsz. Nem táncolni kell rá, csak kinyílni. Betennénk. Te "kezelnéd" a gépet, és magyaráznád, hogy melyik micsoda, mint egy rossz konferanszié a Zeneakadémia bérleteseknek szóló műsorán, csokornyakkendőben. A fotelban ülnék, te pedig szorosan előttem, széttett lábbal. Magamhoz szorítanálak, és minden zenénél hátrazuhannál belém, ahogy a puncidnál fogva ölellek magamhoz, simogatlak vagy akár szorítalak és húzlak, rángatlak, közel egy orgazmushoz, hogy lásd hogy ott van, de ne érd el se kézzel, se szájjal, se egy gondolattal.
Aztán a következő trackre lépnél, és apró változtatással, nagyon picit más úton a pinádon keresztül a szívedig nyúlnék fel és annál fogva vonszolnálak a következő farönkig, aminek a szélére leülsz, és léptetheted a számot. Utána a hármason szinte hason csúszva a tengerparti homokban tolnálak végig, hogy szinte leköpd magadat a lihegéstől és a szád szélén folyó nyálra homokszemek ragadjanak.
Úgy szopnám le az ujjaimról a nedvedet, amíg lépteted a következő számra, és közben azon gondolkodnék kenegetve magamra ami folyik belőled, hogy megy-e az isteni finom pinád íze ehhez a számhoz, vagy csak az az íze, amit a nyelvem alatt érzek, vagy inkább az, amit a nyelvem oldalával, és a sós-e benne a szép, vagy az édes, vagy akkor a legjobb az íze, amikor kismárolod a számból, és szopod le a nyelvemről saját magadat.
Az ízeddel csókolóznék, nem veled. Becsuknám a szemeimet, és mint valami különleges éttermi fogás ízeit, úgy élvezném kis halk mosollyal a számon, hogy mit kóstolok, de a testedről kerülne a számba folyamatosan, nem egy tányérról. Közben is az ujjaimon tartanálak, hagynám, hogy kúrjad türelmetlenül, de nem hagynám, hogy mozodj, amikor túl jó. Mindig közel jönnél velem, de nem hagylak végezni, még dolgod van, magasabbról kell lezuhannod, hogy ne érdekeljen smink, ruha, testtartás, elegancia, megalázkodva mutasd lihegve, hogy te is ember vagy és nekem elveszel, és vesztesz. Úgyis visszakapod.
Csak az utolsó számnál hagynám, hogy végigmenj, és magatehetetlenül kiszolgáltatottan élvezz az ölemben. De már a második számtól azt várnám, hogy azt hazudd nyögve síron túli hangon a fülembe, hogy EZ AZ UTOLSÓ SZÁM, CSINÁLD MÁR.
